Itt olyan témájú írások kapnak helyet, amikről szerintem érdemes szót ejteni, vagy találok valamilyen érdekességet a szakirodalomban és szívem szerint megosztanám veletek.
Repül az idő. Körülöttem legalábbis mindenképp. A Hell Ultra egy akkora kaliberű katarzis volt, melyhez oly' mértékben ki kellett költekeztem lelkileg, ami után hónapokig nem tértem magamhoz. Hiába sikerélmény, mégiscsak trauma (pozitív trauma?!?). Egy akkora sokkhatás, melynek feldolgozásához időre, alkalmakra és segítségre volt szükségem mialatt...
Felriadok. Vak sötét van. Az órára nézek és látom, hogy alig telt el 30 perc. Eljut a tudatomig, megnyugszok, majd visszahunyom a szememet. Kisvártatva észlelem sofőrünk hangját a másik hálózsák alól: Ankush foglalt nekem egy ágyat egy fogadóban. Ő is ot van, menjek tovább 2 km-t. "Olyan nincs!" Mondtam (nem tudom, hogy angolul, vagy magyarul-e)...
Letelt az idő, menni kell! 45 perc alvás végeztével önmagamat is meglepve, az ébresztő előtt ébredek. Frissnek nem mondanám magamat, de sokkal jobb állapotban vagyok, mint amikor "lefeküdtem".
Utolérem a srácok parkoló autóját. A vaksötétben már messziről látom és megnyugtat az autó vészvillogója az út mentén.
Este 8 óra van. Ülök a hotel halljában és várom, hogy "üssön az órám". Mindenki értetlenül néz rám: mi a frászt csinálok még mindig, kijelentkezés után, cicanadrágban, aláöltözetben az elegáns előtérben. De engem mindez nem érdekel. Mint egy narkolepsziás, még mindig igyekszek felfalni minden egyes alvásmorzsát, ami elém kerül, hiszen nagyon jól...
A következő írás újabb vendégszerzős termék. Barátom Bor Kata -elnézést, hivatalos nevén: Dr. Bor Katalin Diána- tollából származnak a közvetkező sorok.
A minap Evivel a Magas-Tátra ösvényeit jártuk. Kirándultunk, beszélgettünk, egyszer csak (derült égből a villámcsapás) elnézést kért tőlem, amiért sűrűn meg kellett állnia pihenni, így én nem haladhattam a saját tempómban. Elégé szíven ütött a dolog, hiszen nekem eszembe sem jutott ilyesmi. A társalgásba merülve ugyanis fel sem tűnt, hogy magamtól...
Az oroszlánidomár, szereti az oroszlánt. Nem is szeretet, inkább rajongás ez! Szinte minden gondolata körülötte forog. Olyannyira vonzza a nagymacska látványa, jelenléte, hogy nem bírja elviselni még a rácsot sem az oroszlán és önmaga között. Ezért érzi úgy, hogy testközelből kell éreznie a jelenlétét! Nem tartja ijesztőnek, sőt lenyűgözi ez a...
Igyekszek nem kötődni tárgyakhoz és nem is tartom babonásnak magamat, de van egy dolog ami szinte már azonosult számomra a futással. Ez az órám. Ennek megfelelően elég furcsa érzés volt májusban, a régi órám helyett az újjal a karomon elindulni az első edzésen.
Ez most nem versenybeszámoló lesz. Nem is tudom minek nevezzem. Tényfeltárásnak? Elszámolásnak? Leszámolásnak? Számvetésnek?...