Itt olyan témájú írások kapnak helyet, amikről szerintem érdemes szót ejteni, vagy találok valamilyen érdekességet a szakirodalomban és szívem szerint megosztanám veletek.
Hosszú út volt. Nagyon hosszú…
Bő egy évnyi "nyűglődés". Kiüresedés, kiábrándulás, kétségbeesés, csalódás, pofáraesés, újrakezdés, visszaesés, "demostmáraztánténylegmégegyszerutoljára" újrakezdés, stb.
Tovább szűkülő családi és baráti körrel, akik viszont a szeretetükkel és a figyelmességükkel mégis az úton tartottak.
És ott volt ez a "kurva" futás…...
Nagyon nagy hiba volt beneveznem és elindulnom idén a Deseda ultramaraton teljes távján. De, hazugság és képmutatás lenne kifogásokat gyártanom, vagy mindig csak a jó eredményekről és döntésekről beszámolnom. Sajnos ez is én vagyok, bármennyire is jól esne most inkább csendben sebet nyalogatnom, vagy magamat sajnálnom.
Levitézlett a régi cipőm. Gondolhatnád kedves olvasó, hogy jó nagy uborkaszezonnak kell lennie, hogy erről írok, de ebben a hírben tényleg több van. Mármint abban, amit mindebből ki akarok hozni…
Tavaly a Transespaña után volt egy "kisebb" kiégésem. Mikor átgondoltam a helyzetemet, arra jutottam, hogy némi változatosság bevezetésével megtörhetném az addigra becsontosodott monotóniámat, hátha az visszavezetne a futáshoz, végső soron önmagamhoz. És az ötlet, szinte elhívás szerűen talált meg. Egy akkori, helyi, szicíliai szállásadónk...
Ülepednek az élmények, árnyalódnak az érzések és élesedik a kép.
"Azt mondják, Isten úgy büntet, hogy megadja azt, amit akarsz.
"…Az Isten az egyszerüség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.
Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem vele s versenyeztem.
V.3. Molina de Aragón-Puente de Vadillos, 7. szakasz, 56 km, +969m
Reggel 5-kor az ébresztőre keltem. Jó jel! Fekszek a hálózsákban és gyorsan monitorozom önmagam: fekve nem érzek semmilyen "eltérést". Jó jel!
Valamikor reggel 8 óra körül lehet. Odakint csendesen esik az eső. Ködfoszlányok szállonganak az utcákon és a haragoszöld hegyormok között. Ülök a kis urdos-i szállásunk apró szobácskájában és Evinek beszélek az érzéseimről. Azaz nem is az érzéseimről, hanem azok hiányáról. India minden tekintetből akkora kihívás és akkora hatás volt számomra, hogy...