Az időgép

Igyekszek nem kötődni tárgyakhoz és nem is tartom babonásnak magamat, de van egy dolog ami szinte már azonosult számomra a futással. Ez az órám. Ennek megfelelően elég furcsa érzés volt májusban, a régi órám helyett az újjal a karomon elindulni az első edzésen.

Mondjuk nem csoda: hiszen eléggé összenőtünk az elmúlt időszakban: 2015. augusztus 1.-óta minden edzésen, túrán, versenyen velem volt. Ez összesen 4.200 órányi és 39.260 km-nyi együttlét! Szegedről indultunk, körberajzoltuk a nagyobb, hazai tavakat. Keresztbe-kasul futkároztunk Európától az USA-ig, vagy egyhelyben a futópadon. Felmásztunk a Magas-Tátra és az Alpok csúcsaira. Bivakoltunk tilosban, túráztunk idehaza, Horvátországban, Szlovákiában, Ausztriában. Tekercseltük a kerékpárt, úszkáltunk, vagy hajlítgattuk a vasakat…

Milyen gyártmány, melyik típus a jó, a jobb, a legeslegjobb!...

Kinek a pap, kinek a papné. -szokták mondani. Én magam nem akarok igazságot tenni a témában, hiszen tapasztalatom mindezidáig 2, azaz kettő sportórával volt. Szóval kizárólag a saját élményeimre és tapasztalataimra tudok támaszkodni és egyik márkához sem köt semmilyen érdek.

Én a saját vasammal tökéletesen meg voltam elégedve. Nem vagyok nagy igényű: mérje az időt, mérje a távolságot és mérje a pulzusomat. Ennyi. Ezeket azonban sáskajárás és hóvihar alatt is tudnia kell. És ez a készülék mérte, tudta! De még hogy!... Az eseményinformációkhoz képest a Spartathlonokat 500 méter, az UB-kat 100 (!) méter, a Phidippides-eket (400, illetve 100!!!) méter pontossággal rögzítette! No comment. Számomra ez megfelelt…

Az ok, amiért a megbízhatóságán és a szétverhetetlenségén kívül, baromira ragaszkodtam hozzá (illetve a lecserélésére vásárolt órának is egy régebbi konstrukciót választottam), az hogy az általam használt típusok üzem közben, megállítás és levétel nélkül (tök egyszerűen), külső akksiról tölthetőek! Ez egy zseniális képesség, ami sajnos kihalóban van a sportórák között. Nem értem a gyártókat, hogy ezt a lehetőséget miért száműzte mindenki, minden típusáról, de tény: ebből a szempontból ezek a jószágok még verhetetlenek. Egy-egy Phidippides-en, vagy Hell Race-en 70-100 órányi üzemidőt kell végig brusztolni. Ezt minden gyártó a jelsűrűség csökkentésével próbálja meg áthidalni, de az mindig a pontosság rovására megy, én pedig futás szempontjából nem a kompromisszumok embere vagyok. Szóval, ha pontos adatrögzítésre vágyok, akkor sajnos nem marad más a futás alatti "bikázás"-on kívül (amíg megoldható).

Ezt a műveletet (az utántöltést) nagyban segítette régi órámon, hogy az akkumulátor aktuális állapotáról is tájékoztatott. A leggyönyörűbb, hogy az új típus erre már képtelen!!! Ezt nem akartam elhinni! Levelet írtam a gyártónak, hogy hogyan tudom előcsalni üzem közben ezt az információt, de kiábrándító választ kaptam: futás közben ne érdeklődjek órám hogyléte felől!... Nem semmi!... Úgyhogy marad a fejszámolás, és a becslés, hogy adott funkcióval meddig üzemel egy töltéssel a készülék és mennyi idő alatt tölti fel a külső akksi, magyarán: mikor kell elkezdeni és befejezni a töltögetést… Isten hozott a szép új világban!

Az idei Dolihos-on már erősen jelentkeztek öreg barátom korlátjai. Mostanra az akkumulátora max. 4-5 órát bírt ki teljes töltöttséggel és ilyen feltételek mellett már nem mertem sem a memóriáját, sem az üzemidejét az útvonalkövetéssel korlátozni. Ennek köszönhetően kellemesen el is cseszerintettem a versenyt, úgyhogy egy gyenge pillanatomban végre megszültem a döntést: jöjjön a fiatalság és nézzük meg, mit tud (by the way: ez egy már nem gyártott konstrukció, de még lehet új készülékeket kapni…)!

És hogy mivé lesz a világ, ha jelenlegi órám is bekrepál?...

Elnézve a mostani, csilli-villi, "műanyag" felhozatalt, lehet hogy maradok a térképnél, a stopperóránál és a nyaki artéria fogdosásánál…