Visszatérés

Hosszú út volt. Nagyon hosszú…
Bő egy évnyi "nyűglődés". Kiüresedés, kiábrándulás, kétségbeesés, csalódás, pofáraesés, újrakezdés, visszaesés, "demostmáraztánténylegmégegyszerutoljára" újrakezdés, stb.
 Tovább szűkülő családi és baráti körrel, akik viszont a szeretetükkel és a figyelmességükkel mégis az úton tartottak.
És ott volt ez a "kurva" futás… Amiért érdemes volt a legnagyobb sötétségben is felkelni, a legnagyobb kétségbeesésben is továbbmenni.
 Ugyanis a sport az, ami gerincet ad az ember életének, a napjainak és magának az embernek is. Hiszem.

Rövidebben: kurvahosszú volt az út, mire eljutottam a Bp100 rajtjáig. És habár éreztem, hogy jó fizikai állapotban vagyok, nem akartam túllőni a célon. Sőt! Kifejezetten a biztonságra törekedtem. Kellett a teljesítés sikere. Kellett a magabiztos érzés, hogy kontrollálom a futást. Kellettek már az évek óta nem érzett érzések.
Ennek megfelelően, előzetesen egészen röhejes iramot terveztem, ami a rajt után világossá vált, hogy gyorsabb is lehet. Így lépkedtem az 5'45"-ről 5'30" körüli iramokra. A szervezés, az időjárás, a pálya, a frissítés, mind tökéletesek voltak, így egyre komfortosabbá vált az 5'30-körüli iram. Közben persze a verseny eldőlt, hiszen Tóth Zoli velem ellentétben, bátor kezdéssel, 100 km-re, kb. 10 km-nyi előnyt kovácsolt össze. (Egy kiváló edző kollegina szerint számomra ez luxus, de aznap egyáltalán nem érdekelt még ez sem.) Annyira örültem a rég nem tapasztalt érzéseknek, annyira jól esett újra úszni időben és térben, hogy sajnáltam volna összetörni mindazt egy fokozással és a verseny végi fájdalommal. Úgyhogy maradt a kényelmes és egyenletes iram, amellyel minden megingás nélkül végigvigyorogtam a szombatot.

Egek, de kellett ez már nekem! Végre egy vállalható teljesítmény, ami a maga természetességében könnyed és elegáns volt (legalábbis belülről). És lehet, hogy röhejes, de most már elhiszem: nem felejtettem el ultrafutni!

Szívből gratulálok Tóth Zoltánnak a győzelemhez és minden résztvevőnek az erőfeszítéseihez!
Köszönöm Gusztos Péternek és a Suhanj Alapítványnak, hogy megszervezték ezt a csodálatos versenyt! Köszönöm a családomnak, hogy vannak! Köszönöm Sánta Lacinak a közös munkát! És utoljára, de nem utolsó sorban: köszönöm szépen Zsuzsinak a verseny alatti, megtisztelő asszisztenciát.

Megyek tovább!

Suhanj Bp100 (mérföld): 14:56', absz. 2. hely

Fotók: Suhanj jótékonysági futóversenyek FB-oldal