Spirálrugó rendszerek
Téged mi hajt előre? -Ez úgy hangzott, mint valami rossz energiaital reklám, nem?...
...pedig én most a fizikára, azon belül is a futás biomechanikájára gondoltam.
Eléggé elcsépelt, ám teljesen helytálló kijelentés, hogy az emberi test működése valójában hallatlanul bonyolult mindenféle aspektusból. Nem kivétel ez alól a futás tevékenysége sem. Kinetikai szempontból vizsgálva futás közben testünket alkotó csontok, inak, izmok, izompólyák egy komplex rendszert alkotnak, ahol minden részegység hatással van a teljes rendszer működésére és annak hatékonyságára.
Futás közben törzsünk és medencénk az egyes lépések során gerincoszlopunk mentén ellentétes irányba fordul. Ennek két oka van: egyrészt ez a két ellentétes axiális erő ellensúlyozza egymást, így stabilizálva testünket, ugyanakkor ez a rendszer energiát tárol. Biomechanikai szempontból ebben az állapotában úgy kell elképzelni testünket, mint egy spirálrugót, amelyet tengelyirányban eltekerünk, így tárolva benne energiát. Mikor a csípő és a váll a legnagyobb szöget zárja be az ebben a láncban szereplő izmok, izomhártyák, inak megnyúlnak. A futólépés következő fázisában (mikor a láb előrelendül) a rendszerben szereplő izmok megfeszülnek, így a csípő és a váll szögének csökkentésével a bennük tárolt energiát a medencére, azon keresztül a lábra közölve, mozgási energiává alakítják (a spirálrugó visszatekeredik eredeti állapotába).
Testünkön elkülöníthetünk elülső és hátulsó ún. spirálrugó rendszereket. Mind az elülsőt, mind a hátulsót két-két izomlánc alkotja, melyek keresztezik egymást. Az elülső rendszert a külső ferde hasizom, a hasi izompólya, az ellentétes oldali belső ferde hasizom, és az ellentétes oldali combközelítő izmok alkotják (lásd: mellékelt kép). A hátulsó spirálrugó rendszer a széles hátizomból, a háti és ágyéki régió izompólyáiból, az ellentétes oldali nagy farizomból és szintén az ellentétes oldal kétfejű combizmából áll (lásd: mellékelt kép). Ezek a rendszerek összefüggő, kinetikus láncokként átlósan keresztezik egymást és futás során felváltva nyúlnak meg, illetve húzódnak össze. A rendszerek működésének fontos része a karlendítés is, mely a test mozgásának ellensúlyozásához és a széles hátizom kifeszítéséhez is hozzájárul. Túl enyhe karlendítéssel energiát vesztünk, túlzott karlendítés során pedig energiát pazarlunk.
A fent leírt spirálrugó működés következtében csökken a nehézségi erő testünkre gyakorolt hatása, a törzs- és a farizmok szerepe nő, a combhajlító izmoké pedig csökken. Emellett javul a mozgás kinetikai hatékonysága, amely végső soron az energiahatékonyság javulásával is jár.
Úgyhogy, aki a jövőévi Ultrabalatonon szeretné nemcsak a futótársak, de a biomechanikai szakemberek elismerését is kivívni, az kovácsoljon a testéből spirálrugót!
Hajrá!
A fenti szemelvény megírásához, ismét az UESCA tananyagát vettem alapul, a szemléltető képeket a
https://erikdalton.com/blog/dont-get-married-part-1/ oldalról másoltam.