Erősítés 1

Verseny utáni felocsúdásom során már említettem nektek a felkészülésemnek egy (számomra) érdekes elemét. Miszerint annak ellenére, hogy a Dolihos-on 5400 m szintemelkedést kellett leküzdenem, én a márciusi terepversenyem óta nem futottam emelkedőt. Nem volt ebben kivagyiság, vagy hazardírozás, egyszerűen a szakmai kíváncsiság hajtott (mint edzőt), hogy működik-e egy általam választott koncepció.

A teória pofonegyszerű. Párbeszédes formában valahogy így dumálgattam magammal:

...ja, ti nem szoktatok?...

• Te Peti! Miben is különbözik egy emelkedő megfutása a síkfutástól?
• Mondhatnánk, hogy rengeteg mindenben (statikailag, energetikailag, stb.), de nagyon leegyszerűsítve: nagyobb izomerőt kíván a futótól.
• És honnan származik a (bennem rángatódzó) harántcsíkolt izomszövet izomereje?
• Legnagyobbrészt a II-es típusú (A, B) izomrostokból. Ezek az izomrostok felelnek a gyors és a nagy erőkifejtéssel járó mozdulatainkért is. Ezek közt vannak aerob és anaerob működésű izomrostok is. Ennek megfelelően kreatin-foszfát, vagy glikogén felhasználásából nyerik az energiát (ATP-szintézis), tehát egy oxidatív anyagcseréjű izomrosthoz képest (I. típus), hamar kifáradnak.
• És vajon hogyan tudom én munkára fogni ezeket az (csoffadt, kis) izomrostjaimat?
• Specifikus erőfejlesztő gyakorlatokkal.
• Vajon melyik izomcsoportokat kell elsődlegesen fejlesztenem? És erőfejlesztés szempontjából kik a legprofibbak (kiktől tanulhatnék)?
• A törzs-, a hát-, a far- és a láb izmaira lesz szükségem és ezek az izomcsoportok az erőemelők esetében a legerősebbek. Kvázi, ha megfelelő "helyen" izomerőt akarok fejleszteni, akkor erőemelő gyakorlatokat kell végeznem a futás mellett! Tádám!!!...

Ezt a gondolatmenetet tett követte és április, május hónapokban a heti összes keresztedzésemet ilyen jellegű munkára fordítottam.

Milyen gyakorlatokat végeztem? Milyen minőségben? Mekkora mennyiségben? Ezt a következő cikkben megosztom veletek!