Egy nagy klasszikus

Márkus Öcsinek hála, múlt szombaton én is belekóstolhattam a Piros 85 világába. Ragyogó novemberi időben, meseszép környezetben, egy remekbeszabott versenyen futhatott mezőnyünk!

A rajtlistát böngészve számítani lehetett arra, hogy az élmezőnyben tüzijáték várható, ennek megfelelően én egy Top10-es eredményt is aláírtam volna és lám: így teljesüljön minden kívánságom! (Szegedi vak tyúk is talált szemet…) Alapvetően holtpont és dráma nélkül sikerült teljesítenem a pályát (bár kétszer földbeálltam, de öröm az ürömben, hogy nem a Kevély szakadékában, hanem a homokban), a frissítés jól csúszott és a zergementét is eltaláltam, így eseménymentes futás volt.

Az egyedüli kérdés az volt, hogy 3 hét alatt mennyire sikerül egyszerre regenerálódnom és fenntartanom a formám a legutóbbi 100 mérföldes versenyemből. Nos, jelentem: 40-45 km-t bírt a test. Utána lassan, de biztosan cseppfolyóssá váltak a lábaim. Elfáradtam, várható volt. Így legalább még jobban örülök az időeredményemnek és a helyezésemnek!

Végső felütésként persze Budaörsön, a cél előtt kb. 500 méterrel, bekaptam egy piros lámpát (…), de őszintén bevallva, ezen már végképp nem múlt semmi. Legalább nyújtottam egyet…

Igazán köszönöm minden szervezőnek a professzionális munkáját és szívből gratulálok minden indulónak! Megtiszteltetés volt köztetek lenni!

Piros85: 84 km, 8:58'01", absz.: 8. hely

A zseniális fotókat a fut.as FB oldalról loptam, Pistyur-Kocsis Ágnestől.

Köszönöm!