COVID-sztori 1

Meg kell hagyni, elég rendhagyó időszak volt a 2020-as év! A COVID-járvány és a vele együtt járó korlátozások mindannyiunk életére hatással voltak. Mivel polgári állásom során a mezőgazdaságban dolgozok, így a munkahelyemet és a rám váró munkákat illetően (a korlátozások ellenére) semmiféle változás nem állt be, hiszen élelmiszerre mindig szükség van. Jómagamat magánemberként sem viseltek meg a járványügyi korlátozások, hiszen a munkám és a sport révén napjaim túlnyomó részét továbbra is a természetben töltöttem, a bulizásból, társasági életből pedig már régen kinőttem. És ha valamit kamatoztathattam az ultrafutással együttjáró önfegyelemből az az, hogy baromira hidegen hagyott, hogy kell-e maszkot viselni, vagy sem; hogy mehetek-e délelőtt boltba, vagy sem; stb.. Számomra ezek abszolút irreleváns dolgok. Futóként azonban az én életem is fenekestül felfordult! És mivel életem meghatározó részét teszi ki a futás, ily módon ez engem is befolyásolt.

Ami a tavaszi versenyeket illeti, optimista emberként úgy gondolkodtam, hogy a remény hal meg utoljára. Így a 19' novemberében megkezdett felkészülést töretlenül, akkurátusan végeztem addig, amíg március végén, az utolsó benevezett versenyemről is vissza nem jeleztek, hogy "a mai pornó sztornó"...

Na, EKKOR jött az első kérdőjel! Mit csináljak? Csúcsformámhoz közel, a felkészülés 90%-át elvégezve úgy döntöttem, hogy a felkészülést abbahagyom és egy nagy amortizációval járó próbafutás, vagy bármi egyéb megerőltetés helyett 2 hét pihenőt tartok... Majd szétvetett az energia, az ideg, a tenni akarás, de futókarrierem talán legjobb döntését hozva a fenekemen maradtam, pihentem és regenerálódtam(!).

Húztam egy vonalat és április közepétől MINDENT újrakezdtem annak reményében, hogy az őszre betervezett versenyeimből legalább egyet megtartanak. Viszont őszig annyi időm volt, hogy nyugodtan belefért újabb 12 hét alapozás és 8 heti vegyes időszak. A formába hozást még így is szeptember elején el tudtam kezdeni.

Majd ősszel újra elkezdtek szállingózni a híradások az újabb hullámról. Egyre élesedett a járványügyi helyzet, egyre több versenyt (köztük az engem érintőket is) mondtak le újra. Újra kitartottam a felkészüléssel a legvégsőkig és mivel az azévi célverseny november közepén lett volna (Phidippides), így a szervezők döntése is elhúzódott az ősz derekáig. Mire a fent említett versenyt is lemondták, akkorra már tényleg annyi munkám volt az évadban és én annyira kíváncsi voltam az aktuális formámra, hogy szerveztünk magunknak egy országon belüli, 500 km-es futást, amit családi asszisztálással, alsórendű utakon, kis települések érintésével abszolválhattam volna. DE!... Novemberben újra kijárási tilalmat vezettek be, így az újabb formacsúcsot elérve, nagy megterhelés helyett, újabb kényszerpihenőre kellett, hogy vonuljak. Akkorra már nemcsak pszichésen voltam magam alatt, de a motivációm is romokban volt (töredelmesen bevallom, egy hétig palacsintába fojtottam bánatom!...).

Pedig mekkora tévedésben voltam! A nagy önsajnálattól fel sem figyeltem rá, hogy az edzés-pihenés egy évnyi, folyamatos és kontrollált váltakozásától fizikailag hatalmas fejlődésen mentem keresztül. Valamint abból kifolyólag, hogy több mint egy évig nem futottam hosszú, egybefüggő ultratávot, az összes addigi, akut sérülésem meggyógyult! Úgyhogy a 2021-es év alapozásának (immáron harmadik alkalommal...) makk egészségesen vághattam neki!

Mindezek mellett, azért futottam pár felmérő jellegű 100 km-es futást, valamint volt egy "formába rázós" sorozatom is, amíg a 2020-as Phidippides elvi lehetősége még fentállt. Hogy mit, mikor és miért futottam, erről a következő posztban számolok be nektek!

Addig írjátok meg nekem, hogy TI hogy éltétek meg a 2020-as évet! Ti milyen taktikával, szemlélettel készültetek az év során?