Az Antiochiai Szent Kézigránát

És íme következzék az Antiochiai Szent Kézigránát! Mely vérnyúltámadás és egyéb kétségbeejtő kórságok idején az egyetlen szent menedéke lehet az emberiségnek!

Esetünkben ez a koffein.

Tudom. Már mindenki, mindent megírt róla. Ennyi koffeines cikk után már mindenki tudja, hogy a koffein:

• csökkenti az izmok ingerküszöbét, így javítva az ingerek hatásfokát
• értágító hatásán (izmok, agy, máj) keresztül javítja az izmok vérellátását
• a hormonális működésünk során csökkenti a fáradtság érzetet okozó adenozin termelését és az adrenalin, valamint a noradrenalin termelésének serkentése nyomán szimpatikus-hatást fejt ki: szűkíti a bőr, bélcsatorna, lép, vesék ereit, ezzel növeli a keringő vér mennyiségét, javítja a szívösszehúzódások erejét, emeli a vércukorszintet és fokozza a zsírbontást (magyarán: "üss és fuss" állapotra készíti a testet)
• a központi idegrendszerre kifejtett hatása által az agyban emeli a béta-endorfin szintet, ezzel a jólesés érzetét kelti, fájdalomcsillapító hatású és több motoros egység működését eredményezi

És persze tisztában vagytok a hátrányival is:

• emeli a pulzust és a vérnyomást
• hatására romlik a felszívódása, tehát emelkedik az LDL-koleszterin szintje a vérben
• és rontja a tiamin (B-1 vitamin), a kalcium és vas felszívódását is

Koffein ügyileg elég nehéz lenne megváltani a világot és én meg sem próbálom! Mégis amiért ezt a cikket most megírom, annak az az oka, hogy a versenystratégiám egyik legfontosabb táplálékkiegészítőjéről van szó!

Szokásomhoz híven saját tapasztalatokról számolok be, úgyhogy nem biztos, hogy ez univerzálisan mindenkire igaz lesz, mert az egyedi érzékenységek nagyban eltérhetnek.

Mivel a megállapítás igaz, hogy "az ultrafutás javarészt szellemi tevékenység", így az agy működését befolyásoló/serkentő technikák jelentősége is felerősödik (ez a helyzet a koffeinnel is).

Írom ezt azért, mert rövid, középtávfutóknál kb. 1%-nyi teljesítménynövekedést állapítottak meg a koffein javára. Ezzel szemben egy ultratávú esemény során akár a verseny feladásától is megmenthet. A probléma csak az, hogy egy baromira addiktív anyagról beszélünk. Ez nemcsak abból a szempontból problémás, hogy gyorsan hozzászokunk, hanem abból is, hogy rendszeres használat mellett egységnyi anyag hatása folyamatosan romlik, ami nemcsak a hatékonyságot rontja, de amint láttuk, bizonyos mennyiség felett egészségtelen is!

Mivel sokunkhoz hasonlóan én is imádom a kávét, valamint az életmódom is megköveteli, hogy napközben serkentsem magamat, így a szürke hétköznapokban napi 2-3 adag kávéval becsületesen hozzászokok. Ahhoz, hogy egy-egy fontosabb versenyen igazán nagyot üssön a cucc, bizony hetekig kell detoxikálnom magamat.

Az egész procedúrát 3 héttel a verseny előtt kezdem meg. Hetente csökkentem a napi kávék mennyiségét (napi 2, napi 1), mire elérek az utolsó, egyben legemberpróbálóbb időszakhoz: amikor egyáltalán nem iszok sem kávét, sem teát, nem eszek csokit, stb.. Semmit, aminek van egy kis koffeintartalma is! Mondhatom, ez egy elég kemény időszak. És sajnos nem csak nekem... Az első 2 napon rendszeresen feketeöves hisztikirálynővé változok. Fáj a fejem, ingerlékeny, türelmetlen és agresszív vagyok. Na, ilyenkor imádják meg az ultrafutást a családtagok, a munkatársak, a szomszédok, a hivatalnokok, a pénztárosok, stb., akiktől ezúton is bocsánatot kérek az elmúlt és elkövetkező évekért! Ilyenkor sajnos tényleg kritikán aluli az ingerküszöböm és a reakcióim is. A 3. napon aztán ugrásszerűen javul a közérzetem. A 4. napon szoktam érezni, hogy elengedtem a dolgot (ilyenkor érdemes körbejárni az addig megbántott személyeket és bocsánatért esdekelni). Majd további 3-4 nap detox és amikor már olyan tiszta vagyok, mint egy kisbaba: jöhet a verseny!

A detoxikáció számomra valóban egy kész tortúra, viszont cserébe kapok egy új sebességfokozatot, ami okosan használva sok esetben életmentő lehet! 100 km alatt (körül) a verseny végére tartogatom, mert általa nem kihívás iramot váltani, negatív splitet futni. A hosszabb kirándulások alkalmával (100 mérföld felett) az első holtpontig szoktam tartogatni. Volt olyan verseny (2022-es Korinthosz), ahol már 80-nál el kellett pukkantani, mert az általános közállapotok megkívánták, de voltam már olyan rendezvényen is (2018. Spartathlon), ahol 215-nél köszönt be először némi Máté Péteri szomorúság. Az okok változhatnak, a hatás viszont soha nem marad el: kicserélődök, megújulok, újjászületek! Megszűnik a fáradtságérzetem, visszatér a motivációm, javul a koncentráló képességem és megszűnnek a fájdalmaim! Igen! Tudjuk, hogy van a koffeinnek fájdalomcsillapító hatása is, de biztos vagyok benne, hogy (többórányi hasztalan próbálkozás után) végső elkeseredésében agyunk is generál fájdalomérzetet (csak hogy abbbahagyassa velünk ezt a tébolyt, amit mi annyira szeretünk...). Ilyenkor konkrét izomrostokat érzek, amik feszülnek, fájnak (az ínszalagjaimról már nem is beszélve), majd koffein hatására perceken belül tünetmentessé válnak! Ilyenkor aztán (persze utólag), mindig jót röhögök azon, hogy mekkora "mókamiki" az agyunk!... Ilyen rohamgyorsaságú gyógyulást csak a verseny feladása, vagy a célvonal átlépése szokott jelenteni (olyan lehet ez, mint a futballistáknak a hordágy megérintése, vagy az alapvonal felett való áthaladás szigorúan "gólya viszi a fiát" stílusban!).

Úgyhogy a koffein egy fegyver! Tudni kell használni, jár némi grimbusszal az előkészítése, de nagy versenyeken mindig ott van velem, mert hihetetlenül sokat tud könnyíteni a helyzetemen és még soha nem hagy cserben!

Hát, én ennyit tudnék hozzátenni a futóirodalom koffeines oldalához. Nem egy nagy nóvum, azonban mégis kevesektől hallom, hogy megfelelően használnák.

Pedig higgyétek el: a Puffin lekváron kívül csak EZ ad neked "erőt és mindent lebíró akaratot"!

-ja! Meg némi edzés...

A felhasznált fénykép címe: https://hu.wikipedia.org/