Anyák napja

Általában csak szuperlatívuszokban tudok megnyilvánulni azokról a futótársainkról, akiket itt bemutatok. A soron következő hölgy pedig hatványozottan megérdemli mindezt!

Pócsi Orsival fél éve kezdtünk el együtt dolgozni. Tudtam, hogy kemény nő, de hogy ennyire elkötelezett lesz a futással kapcsolatban a családja (4 gyermek, ebből 2 korosztályos válogatott sportoló) és a többi "ügyes bajos" dolga mellett, azt nem gondoltam volna! Hogy mást ne mondjak, Orsi az elmúlt 26 hétben, kezdő futó létére egyetlen edzést sem hagyott ki. Mindent méterre és percre pontosan teljesített! Akkor, amikor nála könnyebb (és egyszerűbb) élethelyzetben lévő ("kőkemény" ultrafutó) férfiak a hidegre, szélre, náthára, kialvatlanságra, "mittudoménmire" hivatkozva elcsúsztatgatták, vagy kihagyták az edzéseiket, Orsi ugyanezekben a helyzetekben töretlenül futotta, teljesítette a vállalt edzéseit, maximum a kommentárban megjegyezte: "ma hideg volt"!

…Ennyi! Nem nyavajog, nem keres kifogásokat, hanem teszi a dolgát! Dolgát? Milyen dolgát? Egy 4 gyermekes családanyának hol dolga a nulláról fél év alatt felkészülni a 2 órán belüli félmaratonra? Nem, Orsinak nem ez a dolga. Amit ő komolyan vesz az az, hogy példát mutat a kislányának és fiainak becsületből, kötelességtudatból és kitartásból!

Köszönöm a bizalmadat és hogy mindebbe beleláthattam én is! Sokat tanultam tőled és rengeteg erőt merítettem én is a példádból!

És a felütés a végére! Orsi élete első futóversenyén, a debreceni, Nagyerdei Terep Félmaratonon, ANYÁK NAPJÁN(!), 1:56'57"-tel, női győzteskén végzett!

Minden tiszteletem a Tiéd Orsi! Örülök, hogy a mi rudlinkban futsz!