A legnagyobb apróság

Figyelem! Mindannyiunk életét kardinálisan befolyásoló téma boncolgatása következik!

Miszerint: mire jó a nagylábujjunk?!?

Mert az ugye evidencia, hogy reggelente, félálomban az ágy sarkát pozícionálni a kislábujjunk hivatott. A szétszórt LEGO-kockák, elpattogott dióhéj szilánkok felderítésére pedig a talppárnáink a legalkalmasabbak. Node a nagylábujj?...

Erre találtam egy érdekes cikket az UESCA tananyagában, úgyhogy szabad stílusú fordítás következik!

A futás témakörében rengeteg információ kering a biomechanikáról, ezen belül leginkább a "sztár"-testrészekről, a térdről, a csípőről, a bokáról, stb. Amit viszont gyakran kihagynak, az a lábujjak, pontosabban a nagylábujj és annak szerepe.

Testünk kinetikus láncok rendszere, ami azzal jár, hogy futás közben egyetlen testrész sem működhet elszigetelten. Így van ez a nagylábujjunkkal is, aminek funkciója hatással lesz a teljes testre és benne a fent említett csípőre, a térdre és a bokára is.

De mivégre vagyunk mi ebben az árnyékvilágban (...és mi a nagylábujjunk szerepe)?

Ha tüzetesebben megvizsgáljuk, nem minden lábujj egyforma. Bár ez nem egy nagy nóvum, de funkcionálisan (a láb stabilizálása és az elrugaszkodás szempontjából) még nagyobbak a különbségek. Futás közben nagylábujjunk kulcsszerepet játszik a következőkben:

• lábfej stabilizálása,
• pronáció mértékének szabályozása,
• elrugaszkodás támogatása.

A nagylábujj a többi lábujjal összevetve sokkal nagyobb mértékben felelős a fent említett funkciókért.

Mielőtt a láb anatómiáját és mechanikáját tárgyalnánk, vegyünk számba pár érdekességet az említett csodatestrészünkről:

• 12-szer nagyobb tömeget hordoz, mint a nyomi kislábujjunk,
• csak két ujjperc alkotja - ez több erőt (nagyobb tapadási felület az ínak számára) és biztosabb támasztást biztosít számára, mint a többi lábujjunkban lévő három ujjperc,
• a többi lábujjhoz képest különálló izmokkal és ínhüvelyekkel rendelkezik
• szóval kétség nem férhet hozzá: ő(k) a legkirályabb(ak)!

Energetika

A futólépés kezdeti szakaszában (mikor "átgördülünk" a talpunkon) lábfejünk a lábszárunkhoz képest "felfelé" billen, ezáltal a talpi fascia megnyúlik. Így a lábboltozat egy merev erőkarrá változik, ami ebben az állapotában rengeteg energiát képes tárolni. A talpi fascia a sarokcsonton és a lábközépcsontok fején ered.

Elrugaszkodás közben lábfejünk és a lábujjak (különösen a nagylábujj) behajlanak ("lefelé" feszítjük őket), és felszabadítják a talpi fasciában tárolt energiát. Ebben a mozdulatban még a szezámcsontoknak van elévülhetetlen szerepük, melyek támaszpontként működnek és stabilizálják a lábfejet a talajról való elrugaszkodáskor.

A lábbeli szerepe

Számít miben futsz? Igen, persze! De ne a marketingszakemberek által írt agymosásokra figyelj, ne a rikító színű tompító habrétegeket nyomogasd! Csak a lényeget nézd (inkább lásd!) rajta és bújj bele a csukádba!

A túl keskeny orrú futócipők ugyanis összeszorítják a lábujjakat a cipő orrában. Ez negatívan befolyásolja a nagylábujj fent említett szerepeit, így csökkentve a futásod hatékonyságát és tartós használat után egészségügyi problémákat is okozhat. Ezért tanácsos olyan cipőben futni, amelynek kellően széles orrrésze van ahhoz, hogy lábfejed elülső része és a lábujjaid természetes helyzetükben állhassanak rendelkezésedre. A túlságosan szűk orrú lábbeli tartós viselése "bütyök" kialakulásához vezethet, ami ugye a csökkenő talpboltozat eredménye.

De miért baj, ha én felveszem ezt a csecse, ámde kicsit kényelmetlen cipőt?...

Ahogy fent írtam, a lábujjak összeszorítása csökkenti a nagylábujj szerepét, valamint a talajtól elrugaszkodó láb teljes méretét, ezzel csökkentve minimálisra a mozdulat során keletkező energiát. Ez persze energetikailag még nagyon sok más tényezőtől is függ, úgymint a lábboltozattól, az Achilles-ín merevségétől, stb. De mivel azonban most a nagylábujjunkra összpontosítunk, a fő fókuszterületünk a megtámasztás alapja.

Akár a szűk cipőorrból, akár a lábfej anatómiai eltéréséből kifolyólag csökken a lábfejünk elülső részének szélessége, a lábujjak rossz elhelyezkedése miatt ez negatívan fog hatni a futómozgásunkra.

A Meyer-vonal egy egyenes tengely, amely egy funkcionális lábon a sarok közepétől a nagylábujj ízületein és a nagylábujj ujjperceinek közepén halad át. Ha azonban a nagylábujj eltér ettől és a második lábujj felé hajlik, a futás szempontjából nagymértékben lecsökken a szerepe a megtámasztásban, a pronáció szabályozásában és az elrugaszkodás elősegítésében. Magyarán: romlik a mozdulat hatékonysága.

Minél nagyobb szögű ez az eltérés, annál nagyobb mértékben romlanak ezek a funkciók (a lábfej statikai rendszere megbomlik), valamint annál nagyobb eséllyel alakul ki "bütyök", ami ha súlyos, műtéti úton kezelendő.

Mivel segíthetünk magunkon?

Használjunk megfelelő lábbelit!

Minden olyan gyakorlat vagy mozgás, amely a nagylábujj megerősítését szolgálja, hasznos lehet a számunkra. Az olyan gyakorlatok, mint az egy lábon történő egyensúlyozás, vagy a lábujjak és a talp hajlítása alkalmasak a szükséges izmok erősítésére.

Ezenkívül az érintett testrész mobilitása is fontos. Tehát a nagylábujj nyújtása akár kézzel, akár állva (statikus) nyújtással, ebből a szempontból is kiváló és hasznos gyakorlat.

Összegzés

Ami a lábujjak méretét illet (most kizárólag róluk beszélek!): minél nagyobb, annál jobb!

A megfelelően hatékony futómozgás, lépéseink stabilitása érdekében fordítsunk figyelmet a következő dolgokra (is):

• erősítsük és nyújtsuk a lábfejünket, a lábujjainkat és a talpunkat
• viseljünk olyan cipőt, amely elegendő helyet biztosít a lábujjaknak (futó- és utcai cipő esetében is)
• erősítsük meg a vádlinkat

Egészségetekre!

Forrás: A szöveg és a képek az UESCA tananyagából származnak!