A Kékes vonzásában

Az elmúlt hétvége sem múlt el futóverseny nélkül! Orovecz Olivér zergetársunk vágott neki ismét a Kékes meghódításának és célja (mint mindig) a 60 perces álomhatár áttörése volt.

Ez sajnos idén sem jött össze. 1:01'34" lett a nettó ideje…

Véleményem szerint távolról nézve sincs katasztrófa, hiszen ez önmagában is egy ragyogó eredmény! Végigcsinálni a felkészülést nagyon komoly munkaköri és családi kötelezettségek mellett, és 781 indulóból 16. helyen, kategória (M45) 3. helyezettként teljesíteni, ez önmagában is megsüvegelendő! És ha hozzátesszük, hogy az eddigi 15 Csúcsfutásából, idén 47 évesen, a második legjobbját futotta meg, akkor látszik, hogy önmagán túllépve, Oli évről évre fejlődik!

De ez, akkor, ott, őt láthatóan nem vigasztalta. Úgy gondolom érthetően, hiszen az előző verseny óta nagyon becsületesen, minden edzést teljesített, futott 2435 km-t, síkon, hegyen, padon és habár látványosan javulnak a paraméterei, a kitűzött cél ismét túlnőtt rajta. De a sport sajnos ilyen, egy-egy rekorddöntéshez mindennek össze kell állnia és garanciák nem léteznek.

Nekem már a verseny után beindult a fantáziám, hogy mit, hogyan kellene változtatni a felkészülésen és kezd összeállni a terv a fejemben a jövőévi csúcstámadásra, de a döntő szó Olivéré. Remélem, hogy az elkötelezettsége is kitart eredeti célja mellett!

Bárhogy is dönts, tudnod kell, mi MIND nagyon büszkék vagyunk rád és szeretünk téged Oli!