A hiba

Hiba volt.

Nagyon nagy hiba volt beneveznem és elindulnom idén a Deseda ultramaraton teljes távján. De, hazugság és képmutatás lenne kifogásokat gyártanom, vagy mindig csak a jó eredményekről és döntésekről beszámolnom. Sajnos ez is én vagyok, bármennyire is jól esne most inkább csendben sebet nyalogatnom, vagy magamat sajnálnom.

Azonban mindenekelőtt szeretnék szívből köszönetet mondani minden szervezőnek és gratulálni minden indulónak! Mert egy rendkívül jól szervezett, csodálatos versenyen futhattunk és a versenytársak is, bizony mind motiváltabbak és eredményesebbek voltak, lettek nálam. Éppen ezért elnézést kérek mindenkitől a tiszteletlenségem miatt, hogy egyáltalán nem küzdöttem. Igazán megérdemeltétek volna mindannyian ezt a minimális bajtársiasságot. De erre, akkor és ott, újra képtelen voltam.

Szóval hiba volt az ország legkeményebb ultrafutó versenyén, minden átmenet nélkül elindulnom. Fizikálisan hiába voltam érinthetetlen a mezőnyben, pszichésen ezek szerint még mindig nem álltam készen rá (vagy már nem is leszek, nem tudom). Ennek lett az a következménye, hogy amint a hőség fokozódott, egyből, küzdelem és mindenféle ellenállás nélkül kiszálltam a versenyből. Erre nincs sem mentségem, sem magyarázatom. Ha lenne, leírnám.

Ez szomorú és elgondolkodtató. Pedig olyan jól mentek a tavaszi versenyek! Annyira élveztem az edzéseket! És komolyan azt hittem, hogy készen állok, hiszen nagyon szeretem, így vártam is a Desedát!

Sajnos ékes példája ez is annak, hogy a fizikum és a lelkesedés csak egy határig viszi el az embert. Pszichés oldalról van egy "kisebb" csomag a vállamon, amivel ezek szerint még van dolgom, mielőtt újra ekkorákat álmodok. (Lehet, hogy a depresszió a lélek ínszakadása!?!…) A bennem maradt szégyenérzetet mindenesetre igyekszem a következőkben motivációba fordítani, hogy legközelebb egy fél dekával "feszesebbre húzzam a cipőfűzőmet", pár méterrel túlfussam az intervallokat, vagy ha már érzem a vérszagot az orromban, "csakazértis" belehúzzak még egy deadliftet a sorozatba…

Igyekeztem mihamarabb "visszaülni a lóra", így hétfő óta, újra, teljes értékű edzést végzek. Folytatom a munkát. Az ősz folyamán futok még pár rövidebb versenyt. Meglátom, hogy kánikula nélkül mennyire találok majd vissza önmagamhoz és utána meglátom, eldöntöm, hogy végleg búcsút kell-e intenem ezeknek a távoknak.

Hattyúdalnak ez mindenesetre most elég szar volt. :)